Azt hiszem, most már bejelenthetem, hogy Csini és én ismét barátok lettünk. Sőt, azt kell, mondjam annyira, igényli a törődést, mikor kinyitom a ketrec ajtaját egyből ott terem és várja, a simít. Annyira édes pofa. Újabb sikerélmény. Ráadásul elég valószínű, hogy életében először anyai örömök, elé néz majd az én drágám, ezért még jobban örülök, hogy nem kell majd harcolnom vele, hogy megnézhessem a kicsiket, illetve mérjem őket. Remélem Pihe jól dolgozott és lesz egy wilson vagy mozaik baba is. ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.